A cellulózrostokat kimossák és megszûrik, hogy eltávolítsák mellõle a szennyezéseket, s még fehérítik is, ha fehér papírt kívánnak elõállítani. A könnyebb feldolgozás végett ezután lapokat készíthetnek belõle, és azokat kiszárítják. Ezeket a lapokat bálázzák, és így viszik a papírgyárba. Ott a pépesítõgépben feltörik és vízzel keverik el a lapokat. A pépesítés és a papír-elõállítás sokszor egyetlen folyamat, tehát nincs közöttük szárítás.
Ehhez a péphez valamennyi hulladékpapír is adható, de elõbb az is fel kell vágni, hogy rostjaira bomoljon, tisztítani kell, hogy a nyomdafestéket eltávolítsák belõle. A pépkezelõ gép úgy módosítja a rostok nagyságát és textúráját, ahogyan az a gyártandó papírhoz szükséges. A géphez adalékanyagokat is kevernek, hogy a papír a megkívánt tulajdonságú legyen.
Az írásra használt papír készítésekor a péphez enyvezõ anyagokat, leggyakrabban gyantákat adnak. Ezek nem engedik elszívódni a vizet, meggátolják, hogy a víz alapú tinták, festékek szétfussanak a papíron és olvashatatlanná tegyék az írást. A nyomtatásra szánt papírokat nem kell ennyire enyvezni, mivel a nyomtatáshoz használt festékek nem vizes alapúak, nem hajlamosak tehát a szétfutásra.
A papírt a pépkeverõbe adagolt festõ- vagy színezõanyagokkal, pl. porrá tört agyaggal lehet színezni. A kaolin átlátszatlanná és fehérré teszi apapírt. A papírgyártásban a Fourdrinier-féle eljárás terjedt el leginkább.
- Pénztárgépszalag gyártás! (Hamarosan)